Május utolsó péntekén sikerült összehegeszteni a teljes vázat. A vázgerincre csak az üléstámasztó konzolja és egy lezáróelem került, az izgalmasabb feladat az eleje, a lengő rész volt! Ehhez előre összehegesztettem a felső merevítőbölcsőt, először ezt pöttyintettük hozzá a középrészhez - amit közben a sablon szépen a helyén tartott. A felső merevítő 10x1.5-es, a láncvilla pedig végül 13x1.2-es csőből készült. A többi alkatérszől pedig árulkodik a 3d modell.
|
|
|
|
Szerintem szép lett! Ráadásul nem is túl nehéz, a hátsó rész 2300g, az első rész (csapágyak nélkül) pedig 2280g.
Másnap, szombat délután megpróbáltam eljutni az összerakással addig, hogy alkalmas legyen egy próbaútra. A legalapvetőbb megoldandó probléma a fordulás, amiről a múltkori poszt végén írtam. A végső megoldás végül az eredeti elképzelésem és Piko javaslatának a kombinációja lett: előbbre fúrni a homlokcső lyukait és bereszelni a tartó U profil alját, hogy elférjenek a villavállak. (Erről egyelőre nincs kép, majd később rakok.)
Aztán beütöttem a helyükre a csapágyakat, de sok más apróság is hiányzott még, pl. az üléstámasztó pálca. Ez végül nem Nordic Walking botból, de nem is a jó kis alucsöveimből készült, hanem egy járóbotból, egy teljesen hagyományos gyógyászati segédeszköz botból. A végeibe esztergáltunk danamidból egy-egy dugót, így már nyugodt szívvel össze lehet szorítani az amúgy roppanós alucsövet.
Ülés ezennel stabilan (de nem véglegesen) a helyén, raktam gyorsan első féket, egy hátsó váltót meg egy régi használt láncot. Hm mondom, ismerős ez a gép, ezt láttam már valahol! Hát a tervezőasztalon! Hasonlít az előzetes elképzelésekre!
|
|
A tervekhez képest egyelőre ballonosabb gumik vannak rajta és az ülés is magasabban van néhány centivel, mivel még nem a végleges helyén, hanem egy bilinccsel van felfogatva.
Próba. Végre! Amikor először a saját lábára állt a paripa, rögtön elbillent az eleje, de nem amolyan tingli-tangli billenéssel, hanem azzal a húzósabb, nehéz fajtával. Az a fránya flop! Na gondoltam, RekuPapa megmondta :) Aztán kiderült, hogy ha ráülök és megfogom a kormányt, már nem billen el az első traktus - ki gondolta volna, ugye? ;) Jó lesz ez! Bármennyire is bennem volt még a legutóbbi lengőorrúzás, nem tudtam rögtön elindulni. Ezt viszont nem a lapos homlokszög, hanem a kormány számlájára írom: a stucnihoz még nem készült el a beilag, ezért nem tudtam rendesen megszorítani, így könnyen elfordult a kormány: gyakorlatilag nem lehetett vele ellentartani. Amit egyébként sem egyszerű az alsó kormánnyal... Márpedig ellentartás nélkül Piko masinájával sem tudtam elindulni, szóval.... no problem, nagylevegő. Try again. Pár perc próbálkozás után sikerült megtenni az első métereket, és innentől kezdve már szinte ment megától! Már majdnem teljesen sötét volt, amikor kimerészkedtem egy rövid körre az utcánkba. Indulás enyhe emelkedőn, aztán tovább vízszintesen. Óvatosan, de megállás nélkül tudtam kacsázni 10km/h körüli tempóban, aztán 6-700m után úgy döntöttem, eljött a megfordulás pillanata. Legnagyobb meglepetésemre ez is sikerült lábletétel nélkül! Nem ez lett életem eddigi legszűkebb fordulóköre (a maga 5-6 méteres átmérőjével), de a sikertől így is megjött kicsit az önbizalmam! Visszafelé már mertem valamivel gyorsabban, talán 20 km/órás tempóval tekerni. A kör végén felhajtás a járdára, lelépcsőzni a bejárati kapu után és le a meredek kocsibeállón. Simán!
Eddig jutottam. Ahhoz képest, hogy az első percekben teljesen reménytelennek tűnt az indulás, nagyon bíztató! Gyorsan rá kellett jönnöm (és ebben sokat segített a könnyen elforduló kormány is...), hogy ennek a lapos homlokszügő lengőorrú reCÚGbensnek a kormányzása alapvetően nem kézzel, hanem lábbal történik. Kézzel apró rásegítésekkel, korrekciókkal lehet csak kicsit beleszólni a vezetésbe, de "láb nélkül" teljesen reménytelen.
Remélhetőleg ma sikerül befejeznem a faülést és felraknom a bringára a hiányzó fontos szerelékeket, és akkor el tudom hozni a műhelyből. Szerencsés esetben vasárnap összejön majd egy első rendes próbakör is - Szentendre, vagy Csepel-sziget, vagy valami hasonló. Ha az új faülés boldog gazdája (nejem) vállalja a megpróbáltatásokat, akkor a történelemben először két motyooBent -a reCÚGbens és az Alpha- egyszerre fog hasítani a környék bringaútjain. De jó lenne!
Utolsó kommentek