Mindenről a megbízhtataltlan cimborák tehetnek. Nem lemondták a mai János-hegyi meló utáni karikát? Mehetnékem volt, már hetek óta nem ültem bringán. Úgyhogy nagy nehezen meghoztam magamban a döntést: nekivágok egyedül, de ezúttal fekve. A célfüggvény ezúttal nem a gyors feljutás, hanem a feljutás maga: egyáltalán sikerül-e a csúcshódítás? Szóval 6-kor nekivágtam: BAH, Csörsz, Bürök, Szúnyogh (na ezt legközelebb jobban meggondolom) és Költő utca épp elég volt, hogy elkezdje nyaldosni a bal vádlimat a görcs. Nem csoda, hiszen 8-9 km/h-val száguldottam fölfelé :) A Mátyás király út előtt a józan észre hallgatva (??) meghoztam a megfelelő döntést: teszek a görcsre, megyek tovább a hegyre. És milyen jól is tettem! Az erdei úton a gyönyörű táj, a fantasztikus kilátás valamennyire tudták feledtetni az emelkedő nehézségeit - a Költő utca végi 10 km/h-s átlagomat sikerült is 13-ra feltornázni a libegő végállomásáig. Mint mindig, ma is szuper volt felérni a hegytetőre - bár ezúttal a kilátóig vezető siratófal megmászását kihagytam, mégis egy jó nagy adag plusz öröm és elégedettség vegyült a hangulatomba, hiszen először jártam itt rekuval. Lehet ezzel hegyet mászni, csak egy kicsit több türelem kell hozzá! Viszont lefelé meghálálja a fáradalmakat, gyors, és nem utolsó sorban meg lehet vele állni, még a Mártonhegyi "fekete pályán" sem parázik az ember.
Bár a GPS lemerült a csúcs környékén, ez szemernyit sem vesz el az örömömből: elégedett vagyok az öszvérrel és pilótájával egyaránt ;)
Utolsó kommentek