Most már bátran kijelenthetem: sikerült! Az aggodalmam a múlté. Mert, hogy volt belőle rendesen, mivel valamiért ilyen konstrukcióval eddig még senki sem állt elő Kishazánkban: lapos, 50 fokos homlokcső, pozitív utánfutás, lengőorrú (FWDMBB) kialakítás és alsó kormány. Ejjjjj, nincs mit aggódni, ez a jó bicikli! Ti jártok tévúton ;)
Ennyire azért nem volt egyértelmű a boldogság az első pillanattól kezdve. Péntek éjszaka lett menetképes, mondhatnám forgalomérett a masina, és ekkorra készültem el az új faüléséssel is. Ez a kettő kiváló párosítás: egyik sem túl élvezetes a másik nélkül - ugyanis az Optima ülés nem volt épp nálam. Gyors próba: el tudok még indulni a masinával? Hát... nem tudok... Több sem kellett, nekivágtam hazafelé... Az út elsó 1.5 km-e viszonylag meredek lejtő. Tudtam, ha egyszer legurulok, visszatekerni úgysem akarok majd, és az aljától kénytelen leszek megszelidíteni a vasszamarat. Így is tettem, elindultam (fejlámpával felszerelkezve) a kivilágítatlan Hűvösvölgyi út melletti bicikliúton. Hát mit mondjak: szar volt. Bizonytalan kormányzás, állandóan kibicsaklani akaró eleje, és ami a legrosszabb, a sötétben nem vettem észre a legtöbb kátyút és gyökérhuplit, a János kórháznál majdnem bicskáztam is egyet, mert kanyarodás közben kaptam magam alá egy jó nagyot az utóbbiból... Egy szó járt a fejemben: kínszenvedés. A 10 km-es út végére azért javult kicsit a dolog. Jó azért nem lett, úgyhogy azon morfondíroztam, hogy mennyivel is lett jobb? Ez már csak a kín vagy csak a szenvedés? Nem jöttem rá, hazaértem.
Aztán másnap beállítottam jól a kormányt, beállítottam a váltót, hogy ne kattogjon és ugráljon folyamatosan, átraktam az Optima ülést ami végre jó helyen támasztotta a derekamat és a vállamat, és így indultam neki egy apró körnek. Ja, és ellentétben a péntek éjszakával kipihent voltam, és az idő is gyönyörű, szikrázó napsütés, világos! Szinte magam sem értettem: egy gond nélkül, habkönnyen irányítható biciklin találtam magam! Óriási élmény volt, egyszer sem akart bebicsaklani az eleje, nem voltak necces szituációk, helyette könnyű indulás, biztos ívek a szűk és a hosszú kanyarokban egyaránt, még egyenesen is tudtam menni! :) Úgyhogy bevállaltam az első szereplést is:
Azt hiszem a videó magáért beszél! Tényleg ennyire könnyed vele a kanyargás!
Felmerülhet a kérdés: miért kellett ilyen biciklit építenem? Miért pont ilyet kellett? Ott vannak Lompi jól bevált masinái, de az nekem nem volt jó. Inkább hónapokig tervezgettem, aztán megcsináltam a magamét. Van sok oka, de ha már Piko ilyen szépen összefoglalta, én nem is fárasztom magam a magyarázkodással:
- 2x26-os kerékképlet rövid lábakhoz. Alacsony üléspozíció, még alacsonyabban elhelyezett homlokcsővel.
- a konkstrukcióból adódó nagy szabad tér. Gyakorlatilag az ülés magasságában a hajtóműig szabad a tér.
- Volt még egy (eltitkolt) ok. Ilyet még nem csinált senki! Gratula, jó lett a gép!
p.s.: Adósotok voltam a múltkori postból még két képpel. Pótoltam, beraktam a helyére egyet az üléstartó pálcáról, egyet pedig az átfaragott homlokcsőtartó konzolról.
Utolsó kommentek