Elég rosszul időzített az első hiba: a Critical Mass-ra menet széthasadt az egyik láncvezetőgörgő (görkorikerék). Szerencsére nem túl messze otthonról, így egy gyors biciklicserét követően a kritikus tömegben országútival tekertem. Közben volt időm gondolkodni, mi okozta a bajt. Ahogy az előző postban leírtam, a görgőcsapágyakk kaptak távtartókat, ideigleneseket, amik 2-3 mm-rel hosszabbak voltak a kelleténél, így a csapágyak kicsit kilógtak a kerék oldalának síkjából. Ez épp elég volt ahhoz, hogy ahol a kerék emiatt nem feküdt föl a csapágyra, ott túl kevés "hús" maradt, amit a lánc át tudott szakítani. Legalábbis jelenleg ez a teóriám.
Amúgy nagyon mókás rekuról országútira átülni: az ember törzse úgy 140 fokkal előbbre dől, a fekvőn megszokott fejtartással pedig maximum a lábamban gyönyörködhetem. A bicikli fürgesége, fordulékonysága azért kárpótol a kényelmetlenségért. Nem is beszélve a súlyáról... a bringaemelésnél rendesen meggyűlt volna a bajom a fekvővel!
Utolsó kommentek