8:33. Ennyi idő alatt teljesítettem életem első Pelsoját (vagyis Balaton Maratonját, a 204 km-es Balatonkört). Talán mondanom sem kell, egy óriási élménnyel és sok-sok tapasztalattal lettem gazdagabb. Ráadásul ez volt életem első 200 km-en felüli "egyben" letekert távja. Összességében azt mondhatom, hogy jól vizsgázott gép és pilótája, de mindkettőjüknek van mit fejlődnie: a pilótának fel kellene készülnie (nem hogy rendesen, hanem úgy egyáltalán legalább egy kicsikét...) a versenyre, a gép pedig áteshetne egy fogyókúrán... Néhányan útközben tettek megjegyzést a gumik ballonosságára is... hát igen, lenne mit karcsúsítani rajtuk. Én úgy mentem oda a Pelsora, hogy a biciklit a normál, mindennapi állapotában teszem próbára, de most elgondolkodtam, hogy ez jó ötlet volt-e vagy sem - a fene tudja... Minden esetre ha nagyon (vagy akár egy ici-picit is...) versenyként akarnám felfogni a dolgot, valószínűleg érdemes volna feldobni vékony gumikat, hátulra egy 28-as outi kereket és akár még egy outi váltószettet is. De ez most nekem sokkal inkább teljesítménytúra, mint verseny volt. Verseny is persze, de nem a többiekkel, hanem magammal, a tét pedig nem más volt, mint a célbajutás.
Na de nézzük sorban az eseményeket: rajt 9 után pár perccel Siófokról, a parti "sor" elől. Rekupapával ketten alkottuk a teljes fekvőbiciklis mezőnyt, ezen mindeketten meglepődtünk, hiszen még AMbringa felhívás is volt, mégsem jött el senki más. Az utolsó (D) depó első harmadából indultunk,
erről találtam is két videót, oda linkelem őket, ahol Papával épp elsuhanunk a kemerák előtt
https://www.youtube.com/watch?v=K-GN3raa4eg&feature=related#at=170
https://www.youtube.com/watch?v=Rgo8ZycivGE&feature=related#at=210
Át a vasúti sineken, jobbkanyar, aztán Papa hátraszólt, hogy "na menjünk?". "Naná!" Szóval nekiindultunk, 40-45-ös tempóra ráállva előztük a tömeget és találtunk megunknak néhány szimpatikus outist akik megfelelő tempónkat tolták, betársultunk - a szélárnyékba. Az első 15 km-en a nagy tömegben volt bőven helyezkedés, satuzós vészfékezés, de alapvetően simán ment. Az első (balatonföldvári) emelkedőt még egész jó tempóban sikerült leküzdenem, de Papa itt szert tett kb. 50 m előnyre, amit a verseny végéig csak növelt - többet nem is találkoztunk. Az első frissítőpont meglepetésként ért a 43. km-nél Fonyódnál, gyorsan megálltam vízpótlásért és egy banánért, aztán tovább is indultam. Ezt kicsit elszúrtam, mert épp nem volt senki, akivel mehettem volna, úgyhogy mentem egyedül egy darabon, majd nekiálltam müzlit enni - a zsákmányolt rohadt banántól pedig megszabadultam... 35 km/h körüli tempót tudtam tartani a következő frissítőállomásig, de sajnos kb. a táv felén egyedül mentem. Keszthelyre érve az átlagom még mindig 35 km/h közeli volt, gyors nyújtás, müzlik és banán betolása és bespájzolása, iváz, vízpótlás és uccu neki. Innentől az északi parton ritka volt a teljesen sík terep, enyhe hosszabb és rövid meredekebb emelkedők és lejtők váltogatták egymást. Sebaj, mentem tovább az addigi tempóban, volt társoságom is (épp itt szólták le a ballonos gumijaimat ;) ), de a combjaim egyszercsak komoly görcsveszélyt kezdtek jelezni Szigliget környékén. Megállni nem akartam, inkább visszavettem a tempót, addig, amíg a combjaim már nem kiabáltak - ez olyan 20-22 km/h között volt eleinte. Így mentem egy jó darabon egyedül, aztán Révfülöp előtt a sík szakaszokon sikerült újra társoságot találni és felgyorsulni 30-ra, de az utsó emelkedőn már megint alig értem föl - a fránya görcs miatt. Utólag nézve szerencsém volt, hiszen teljes begörcsölés nélkül megúsztam és beértem a frissítőállomásra, ahol úgy döntöttem, hogy nem feszítem tovább a húrt és pihenek egy rendeset, eszem és nyújtok. Egy jó fél óra után nekiindultam, innentől a következő frissítőállomásig megint kb. a fele távon egyedül kerekeztem. A tempót a comjaim görcshatára diktálta. Útközben kaja (hála a lengőorrúnak: kormány elenged, banánt két kézzel hámoz és majszol kényelmesen hátradőlve, néztek is rendesen :) ), kezdtem magam egészen jól érezni, amikor épp utol is ért egy megfelelőnek tűnő csapat, akikkel a résztáv második felének újult erővel és végre értelmes sebességgel vágtam neki. Egészen az első emelkedőig, mert ott lemaradtam... de nem végleg, ugyanis innentől kezdve egészen a siófoki befutóig azt "játszottam", hogy síkra igyekeztem találni magamnak valaki jó szélárnyékost (ez vagy sikerült vagy nem), emelkedőn valamennyire lemaradtam, a lejtőn gyorsan visszaelőztem és a következő sík részen próbáltam elérni a következő bolyt, akik mögött kicsit rá tudtam pihenni az emelkedőre, megint kicsit lemaradva fölérni, lefele előzni, következő embert elérni és így tovább... szóval lassacskán jutottam előbbre és előbbre. Ezt az almádi pihenő szakította félbe, benyomtam a szokásos müzli-banán kombót és gyűjtöttem belőlük a hátralevő útszakaszra is. Gond nélkül sikerült leküzdeni az akarattyai és utána a 7-es úton az emelkedőket. A tempóm minden bizonnyal hagyott maga után némi kívánnivalót, mert utóbbi emelkedőn egy outis kedvesen jelezte, hogy "ilyen tempóban meg sem fogsz izzadni"... Engem ez akkor már cseppet sem zavart, örültem, hogy végre az utolsó emelkedőre küzdöm fel a 1,5 liter víz nélkül is 21 kilós menetkész tömegű biciklimet. És már jött is a cél, az átlagomon az akarattyai állapotkoz képest kicsit sikerült javítani, így (csak a tekerést számítva) 27,6 km/h lett. Tekeréssel 7 óra 16 percet töltöttem, egy és negyed órát pihegtem, így a bruttó menetidőm 8:33 lett, amivel megszereztem a fekvősök között az ezüstéremet :) A nyertes 3 óra 25 percet vert rám... Viszont ezennel megítélem magamnak a saját(házi) építésű biciklivel induló, és talán még a legnehezebb biciklivel induló különdíját is :)
Állati kellemes nap volt, jól meg kellett küzdenem magammal, hogy ne görcsöljek be végleg, de sikerült. Nem szégyenkezem az időm miatt sem: vállalható, de legközelebb jobban el kell gondolkodnom, hogy most túrára vagy versenyre akarok-e menni... Bármire is jutok, egy biztos: a részvételt jövőre is tervezem! Most látom, ebben a BringaTV-s videóban kapunk is tanácsot görcsölés ellen - na majd jövőre alkalmazom!
Elfogyasztottam egy kulacstartót benne a kulaccsal (ez az utsó lejtőn - üresen - letörött), kb. 6 banánt, 10 müzliszeletet, 15 szőlőcukrot, egy energiaszeletet, egy Poweraid italt, egy Snickerst, és kb. 4-5 liter vizet...
És íme egy kép a célbaérés után a parton - ahol is megkérdezték a srácok, hogy ez a (nyilvánvalóan gyári készítésű) fekvőbicikli magyar gyártányú-e? "Persze", mondtam a legtermészetesebben, aztán hozzátettem, hogy saját... Szóval dícséret minden közreműkőnek (Bringatinak és Lompinak főként), ráadásul én sem szégyenkezem, Recúgbens rulez :)
És itt van a hivatalos tudósítás is, galériával, eredménylistával, mindennel.
Utolsó kommentek