Ma gondoltam egyet és pár hét kihagyás után elővettem a gépet, mentem egy kört. Nem a nyakamba kaptam a felhőszakadást? Mentem amíg csak esegetett, mentem amikor más esett rendesen, aztán amikor leszakadt, kiálltam. 10 percet várhattam a startig amíg újra "csak" szapora esővé csendesedett, elindultam, elkezdtem örülni, hogy még nem vagyok csurom víz. A következő kereszteződésnél patakban zúdult le a hegyről a víz, szép lassan átvizibicklizek, amikor elhúz mellettem egy fehér öreg kettesgolf, és úgy beterít, hogy gombostűnyi száraz rész sem maradt rajtam. Innentől nem volt mit vesztenem, tekertem, aztán volt megint kis felhőszakadás - itt kénytelen voltam kiállni, mert úgy csípett és fájt főleg a szememen, hogy már semmit sem láttam (nyilván ma kivételesen itthon hagytam a szemüveget is "merúcccse" alapon). Aztán ahogy ez lenni szokott, mire három utcányi távolságba érek itthonról, már csak normál eső volt. Na még egy piros lámpa, fekszem az esőben a 28 fokban, és egyszer csak úgy éreztem ennél a világon nincs jobb! Hm, talán csak most itt a gép mellett, hogy már kezdek száradni...
Utolsó kommentek