AMBringás blogban is írtak róla a srácok. Én virítok zöld sisakban pl. az első képen:)
A túra nagyon kellemes volt, jól sikerült. Budakalászról feltekertünk Tahitótfaluig, át a szigetre, ott vissza, majd kompozás és már vissza is értünk.
Már jó előre lefoglaltam az Azub 5-öt, ugyanis ezt néztem ki etalonnak, az építésnél ennek a geometriáját tartottam szem előtt - mondhatni ezt próbáltam lekoppintani. Indulás előtt beállítgatták nekünk a rekukat. Az enyém nem sikerült tökéletesre, messze volt a hajtómű (normális biciklis azt mondaná túl magasan volt az ülés), így a Pap-Sziget magasságában előrébb tóltuk az ülést. Így viszont annyira előre kerültem, hogy nagyon instabillá vált a fekvő, úgyhogy a leányfalui büfénél úgy döntöttek a mesterek, hogy hátrébb kell helyezni az ülést, még ha ez láncbontással is jár. Megtettük, az eredmény pedig fantasztikus lett: egy nagyon kényelmes, alsó kormánnyal is kiválóan irányítható, stabil recóval suhantam tovább. Ettől kezdve felhőtlen örömmel tekertem végig a túrát, ami meggyőzött arról, hogy tényleg van létjogosultsága a fekvőbicikliknek, hogy tényleg sokkal jobb tempó érhető el velük mint a hagyományosakkal, hogy tényleg nem fárad el az ember nyaka a kényelmes testehelyzetnek köszönhetően és hogy lélegző szivacsülés ide vagy oda, az ember hátán és ruháján patakokban folyik víz.
A következő túrán már remélem a saját fekvőmmel gurulok!
Utolsó kommentek