Megvolt a hétvégén a tervezett Tisza-tó túra. Négyen voltunk, Isu, Python, Beni és jómagam, kivéve az első néhány kilométeren, ahol oldalkocsis is csatlakozott hozzánk új szééééleskormányos lowracerével.
A kistarcsai találka után nekiindultunk Gödöllőnek, aztán jött a valkói emelkedő, amit a kezdeti lelkesedésünknek köszönhetően habkönnyen abszolváltunk (vagy mi). A lendületünk egészen a zsámboki kocsmáig tartott. Tovább Jászfényszaru felé, mentünk a 32-esen és a 31-esen egészen Hevesig, ahol elfordultunk a tó felé. Az utolsó kilométereken jól megszenvedtünk a szembeszéllel, de minden bánatunkat elfeledtük, amint rátértünk a tó körüli töltésre, a bringaútra. Jó minőségű aszfalt, gyönyörű környezet, Poroszlónál mégis úgy döntöttünk, hogy elég lesz mára ez a 170-180 km, úgyhogy átmentünk a hídon Tiszafüredre, ahol tábort is vertünk a kempingben. A napi teljesítmény (nálam legalábbis) 179 km.
Aludtunk - volna- egy nagyot - ha Python 6:32-kor nem kezdi el ágakkal dobálni a sátrakat :). 8:00-kor kényelembe helyezkedtünk a biciklin, és nekiindultunk reggelit keresni Tiszaszőlősön. Fényképezkedtünk is, meg fürödtünk is, meg próbáltuk elcsábítani a jónépet a fekvőzésre, aztán hátat fordítottunk a Tisza-tónak és nekiindultunk haza. Legközelebb már odafelé sem hagyjuk ki a Jászjákóhalmán a Póni Büfét, ahol a tulaj megvendégelt mindket egy kör fröccsre üzemanyagra. Elcsorogtunk Zsámbokig, ahol Isu javaslatára Isaszeg felé vettük az irányt, hogy kikerüljük az emelkedőket. Vagy csak azt mondta, hogy a valkói emelkedőt kerüljük ki? Fene se emlékszik már, minden esetre innentől jött a fekete leves. Föl-le, föl-le, egy fél óra után már állatira fájt a combom. Fogalmam sem volt, hogy hány emelkedő van még hátra, úgyhogy úgy döntöttem, hogy mindegyiknek úgy megyek neki, mintha az utolsó lenne: nyomom neki, nem sokat törődve a tartalékolással. Aztán az tűnt fel, hogy nem csak hogy jobban érzem magam (mert hogy felgyorsultam), hanem a combom is kevésbé fáj... Ez tényleg fejben dől el... Viszont a Nagytarcsai emelkedő már nem, az egy merénylet! Az egy 7 köldökmilliméteres emelkedő! (def. köldökmilliméter: az emelkedő tetejéig a pilóta köldökében összegyűlt izzadtság mélysége). Na de ezt is túléltük, végül este 20:30 körül sikerült hazaérni, magam mögött hagyva újabb 181 km-t. A recúgbens órája közben átfordult a 2000 km-en, én pedig egy fantasztikus hétvége élményével lettem gazdagabb, amiért a srácoknak is köszi!
A képtárban nézegethetiek a képeinket (Beni és én fotózgattunk), itt pedig megtaláljátok az útvonalat - ugyanis most először vetettem be az új kínai GPS loggeremet, ami 16 órán keresztül bírta egy szusszal (ezt csak azért írom, mert a gyári adat szerint 18-at kellene bírnia, ehhez képest a 16 csak bő 10% csalás, teljesen elégedett vagyok!)
Utolsó kommentek