A faülés ugye már régi történet. Egy ideig volt az Alphán, de aztán amikor az eladására került a sor, inkább megtartottam. Egy ideig csak a port fogta, aztán a Pyciklire költözött. Szeretjük (mármnint a faülést), mert könnyű, kényelmes és jól szellőzik, de nem szeretjük, mert nem áll ellen az időjárás viszontagságainak - legalábbis ápolás nélkül. Nem egy bonyolult dolog lekezelni, de én mégis jó sokáig húztam-halasztottam. De aztán a nyáron elkészült, most meg is osztom veletek.
A fórumon kértem javaslatokat anno, kaptam is a következőket:
A lakk alá javasolnék neked egy félolajos beeresztést. A félolaj 50%-ban hígított lenolajkence, ilyen néven is forgalmazzák békebeli háztartási, festék boltokban. Jobban, mélyebbre bejut a fába mint a sűrű lenolaj, a hígító elpárolog. Tömíti a fa pórusait. Felkenés után pár nappal ismételheted a beeresztést, vagy lakkozhatod.
A szóróflakonos keréktárcsa lakk kemény felületet ad, és jól is néz ki.
Rácsot spray-vel lakkozni elég pazarló dolog. Vízbázisú, selyemfényű parkettalakk, olcsó ecset az én javaslatom. Az ecset vízben ki is mosható. Ma már nagyon jók a festékek, lakkok. Ecsettel is nagyon szép felületet lehet festeni. Nagy, egybefüggő felületen persze a fújt festés szebb.
Végül kihagytam a félolajos beeresztést. Kapott 2 réteg mahagóni pácot, aztán néhány réteg kültéri csónaklakkot. A végeredmény - szerintem - szép, de ami még fontosabb: időjárásállónak bizonyul.
|
|
Utolsó kommentek