Szinte mindegy, hogy valaki a "falu bolondja" vagy épp az "artista srác", hogy kisgépszerelő vagy épp biológus, főként ha kellő fertőzéssel rendelkezik a fekvőbringák iránt és néhány agytekervénye elég furcsán kanyarog ahhoz, hogy kreatív elme legyen: az ő műhelyeikben születnek meg a csodálatra méltó... guruló izék. Isukával, RekuPapával és Benjamival Cereden jártunk a hétvégén. Pontosabban Ceredre indultunk, de egy kedves "égből pottyant" ebédmeghívásnak eleget téve hazafelé Erdőtarcsán is megfordultunk.
Odaút közben meglepett minket Gábor: utolértünk egy sárga velomobilt, amiből a sofőr serényen köszöngetett, majd leintett minket a következő kanyar utáni parkolóba. Megálltunk, a meleg kézfogást követően pedig előkerültek a "ceredi túrázók" számára a velomobilban hurcolt hűtőtáskákból a hideg sörök... Gábor direkt azért jött ki az útra, hogy becserkésszen minket. Szóval mondhatom, meglepődtünk, amit tovább - mondhatni a végletekig - fokozott a lelkes építő masinája. Nézegessétek csak meg a róla készült képeket! Rövid baráti eszmecserét követte az elmaradhatatlan beüléses próba, Beni és jómagam pedig elvittük a szekeret egy néhányszáz méteres próbakörre. Az élmény lenyűgöző volt, ezt csak azt tudta túlszárnyalni, hogy utána visszaülhettünk a saját suhanónkra :)
Izgalmas biciklik nélkül is jó kis túra a Bp-Cered-Bp. Közel 140km és 1400m mászás egy irányban, mivel az út gyakorlatilag egy folyamatos hullámvasút: vízszintes szakasszal alig találkozik az ember. Odafelé végig enyhe hátszélben, az utolsó mászásig 25-ös átlaggal tudtunk menni - ezt a hegy túloldalára 23-ra dolgoztuk le. Katartikus élmény 130km után nekiállni a legrövidebb áttételen a 4km-es hegyi szerpentinnek... De kemények voltunk, feljutottunk, a túloldal gyönyörű lankáin pedig begurultunk Ceredre, és kezdetét vette amiért jöttünk: a hátsókerék-kormányzású masina mustrája és próbája a volt határállomás aszfaltján. Körbenézhettek ezen az interaktív panorámán:
Érdekes egy állat ez a "lengőfar(k)ú". Jobbra kanyarodást kezdeményező kézmozdulat balra dönti ki az embert az egyensúlyából, ez nem kis nehézséget okoz a szelidítésében. Próbálkoztunk vele kb. egy órát, nekem a végére már sikerült vele mennem majdnem egy egész kört - ez óriási eredménynek számított! Szóval kemény dió, úgyhogy volt mit megvitatni a Négy Tó kocsmában este. Szó kortyot követett és arra jutottunk, hogy van bőven potenciál a lengőfarúban, elmélkedni lehet rajta sokat, de a kísérletezést sem lehet megúszni... Lesz villanyszámla, ha Tibimer minden általunk javasolt változtatást meghegeszt :)
A másnapot a Négy Tónál kezdtük, idilli környezetben tankoltunk magunkat a hegyi szerpentin megmászására. És mint utóbb kiderült: az egész úton tartó szembeszélre. Beni kapott egy hasadásos defektet, ami után kellemes túratempóban küzdöttük a kilométereket, a szembeszelet és a szűnni nem akaró emelkedőket. Erdőtarcsához közeledve újra megjelent Gábor, ezúttal a lengőorrújával. Haza kalauzolt minket, megnéztük az (egykor) elektromos hajtású egymás mellett ülős háromkerekű tandemhintót, egy delta python hajdani vázát, és még ki tudja mennyi alkotást - még ebéd előtt. Indulásig a szánk tátva maradt, a bendőnket viszont degeszre tömtük!
Itt a képtár a túrán készült felvételekkel. Ott pedig a gyönyörű tájak, érdekes emberek, ötletes masinák. Közös tekerés. Fekvőbiciklik.
Utolsó kommentek