Isunak és nekem is volt egy kis hegeszteni való nyűgünk, úgyhogy rögtönöztünk egy kis kiruccanást Lengőorrúfalvára, Benji díszkíséretében. A 30+ fokos hőségben leszáguldottunk a Velencei-tóhoz, csobbantunk egyet (meg még egyet), Dinnyésnél becsatlakozott Isu. Így érkezett meg a hármasfogat a helyi zarándokhelyre, ahol a déli (értsd: korai) érkezésünkkel is már csak a sor végén tudunk Lompidoktor elé járulni - miután elkészült Papa új kormányával. Az idő nem várakozással telt - jól elvoltunk, dumáltunk, cseréltük az eszmét, szereltünk amit értünk és persze túlestünk az elmaradhatatlan rekupróbálgatáson - végre én is mentem a híres "seggengurulóval".
Ebéd után aztán az én bringámat kb. 5 perc volt lerendezni, Isuét sem több negyed óránál, már indulhattunk is a helyi vendéglátóegységbe, ahonnan végül este negyed hét körül sikerült elindulni Adony felé, ahonnan óránként indultak a kompok a Csepel-szigetre. Lompi egy darabon elkísért, de a 7 órait kompot még így is lekéstük ;) , úgyhogy csak fél 9 körül értünk át a szigetre, éhesen. Hamburger, majd 9 előtt pár perccel nekiindultunk a hátralévő bő 50 km-es távnak. Szépen ránk is sötétedett, rendes lámpája pedig csak Benjinek volt, úgyhogy ő ment középen: Isu kikukucskált mögüle, én pedig a saját árnyékomat kerülgetve fürkésztem a fénycsóvát. Lórévtől elindulva rögtön ráálltunk a kényelmes, de már elfogadhatóan haladós 30-as tempóra, ezt végig tudtuk is tartani. Ahogy sötétedett - és lett elviselhetőbb a klíma, úgy lett egyre jobb mindannyiunk hangulata. A Gubacsi hídnál Isu "A világból is kitekernék" summázással búcsúzott, hazaérve én is így éreztem: tekerés rég esett már ilyen jól!
A 155km-es út egészére vetítve végül 26,5 km/h-s átlagot produkáltunk, itt megnézhetitek az útvonalunk részleteit is.
Utolsó kommentek