...gurulni

...tekerni

Eddig kb 250km van a masinában. Egy rövid próbaútnyi. Gond nélkül vészelte át az eddigi megpróbáltatásokat.

Az élményekről... mit is mondhatnék? Szuper! Tényleg! Több szempontból is:

• fantasztikus érzés, hogy egy saját tervezésű és nagyrészt saját készítésű masinával tekerhetek, ami ráadásul még szét sem hullik alattam. Sem meredek emelkedőn izzadva, sem lejtőn 60km/h közelében suhanva, sem pedig földúton rázkódva (utóbbi kifejezetten szórakoztató a 7 barra fújt első gumival).
• jó látni az embereket. Nagyot néznek, legtöbbjük minden bizonnyal nem látott még fekvőbringát. Van több féle reakció. Van aki észrevétlenül néz. Csak észre ne vegyem, hogy észrevesz. Ők tipikusan utánam fordulnak, miután elmentem mellettük - kapnak egy kacsintást a tükörből. Van aki vállalja, hogy észrevesz: mutogat, magyaráz. Örül. Van aki megállít, kérdezget, gratulál. Néhányan bele is ülnek a fotelbe. Sokaknak el kell mutogatni egy-két megoldást, ők kritizálnak is;) A gyerekeket pedig hallani, hogy utánam, vagy a szüleik fülébe kiabálnak, hogy milyen klassz masina :) Minden esetre kevés az olyan, aki nem reagál semmit. Aki reagál, az pozitívat. Tudom közhely, de ebben az elmacskásodott világban kellemes látni ezt a sok mosolyt, hallani a kedves szavakat, bíztatást!