Épp úgy járt a tavaszra tervezett meglepetés-projektem, mint egy visszautasított pályázat: elbukott, még mielőtt elkezdődött volna. Azért így is elvitt néhány órát.
Ott kezdődött a történet, hogy megtetszett egy másik gányolós blog, a magas.blog.hu. Gondoltam fellélegzésképpen az újabb fekvő építése előtt csinálok egy magasbiciklit. Jelen pillanatig sem tudom megindokolni, hogy mire jó egy ilyen, hiszen magában egyesíti a fekvő és a normál bringák minden hátrányát: amellett, hogy lassú és kényelmetlen, még irányítani is macerás, a hirtelen szitukban pedig eléggé balesetveszélyes. Na de mint tudjuk az ilyen projektek mögött sokszor nem az észérvek állnak, úgyhogy bele is fogtam a tervezésbe.
Első követelmény: le tudjam vinni az utcára, utána pedig vissza a "biciklitárolómba", vagyis a hatodik emeleti gangra, a liftben. Normál bringát az ember a hátsó kerekére állít és usgyi, de a magasnál ez nem segít. Szóval a követelmény: összecsukató legyen, mint régen a Magnum - lásd a szöveg mellett. Két lehetőség kínálkozik erre, hajtogathatunk a függőleges és a vízszintes tengely mentén is. Előbbi a lánc hajtogatását is eredményezi, és bár erre láttunk már gyönyörű megoldást, én inkább amellett döntöttem, hogy ne bántsuk a hajtást, szóval marad a bicikli függőleges kettéhajtása, valahol a felezőtengely mentén. Tuti, új csavar az új koncepcióban! Ilyet még biztosan nem csinált senki! Á, dehogynem. Van ez az olasz srác a négyfelé hajtható magasbicójával (itt meg a vid), meg aztán itt az a lányka épp egy olyasmi magason, amit első körben én is gondoltam. Úgyhogy első lépésként még szeptemberben beújítottam ezt a használt váltós összecsukható kempingbiciklit.
Kezdetét vette az elmélkedés a hogyanokról. Úgy döntöttem, nem akarok két csuklópontot (mint a fenti lányka bringáján), hanem beérem csak a kempingbringáéval - ami egyébként állati kényelmesen használható, nem kell csavargatni a kioldáshoz és összecsukáshoz, hanem egy rugós retesszel elegánsan egy mozdulattal nyitható és csukható. A másik döntésem az volt, hogy nem akarom összegányolni az eredeti vázat, hanem valami reverzibilis megoldást kell kitalálni. Erre az ötlet az volt, hogy mind az ülés magasítását, mind pedig a kormány magasítását egy rövid stucni fogja tartani, ami a kormány esetében a villanyakra, az ülés esetében pedig a nyeregcsőre (25,4-es szerencsére) fog rácuppanni. Ezzel a bonthatóságon túl azt is nyerem, hogy lehet szórakozni az előre-hátra döntögetéssel. Kívánkozik még egy merevítés, hogy ne az egyetlen csukló viselje a (hosszabb erőkar miatt megnövekedett) terhelést, és esetleg a kományt is ki lehetne háromszögelni. Valahogy úgy nézhetne ki, amit a szélső képen is láttok.
Eddig a pontig elégedett is voltam. Aztán beköszöntött a hideg idő, a recúgbenst eltettem téli álmot aludni, és elkezdtem használgatni a kempinget közlekedésre. Na ez tette be az ajtót végleg. A maga kategóriájában biztosan jó darab, de a fekvő után elviselhetetlenül lassú! Próbaképpen beraktam előre egy 26"-os villát és kereket, ez érezhetően javított a sebességen. A kényelmet a változás nem nagyon befolyásolta, mivel eddig is pocsék volt - na de kérem, milyen is lehetett volna a fekvők után! Ezen a ponton elgondolkodtam. A kényelem miatt nem aggódtam, hiszen a geometriát a magasítás után olyanra alakítom, amilyenre csak jól esik. De 26"-os első kerék ide vagy oda, még így sem találtam alkalmasnak egy Bp-Szentendre-Bp távra a lassúsága miatt, úgyhogy úgy döntöttem, tavasszal eladom. Ezzel vége is a magasbicikli projektnek, az erőforrásaimat átallokálom egy új elképzelés köré - ami már szintén egy jó ideje motoszkál bennem: nem más ez, mint a recúgbens versenyváltozatának elkészítése. A tervek már körvonalazódnak, de erről majd később...
Van még néhány kép, itt találjátok a galériát.
Utolsó kommentek