Valahol itt keressük a választ:
A Recumbent Bike Benefits oldalon egy listában olvashatjátok a fekvőbringák előnyeit. A nagyobb komfort és más jóságok mellett megemlíti a nagyobb sebességet is. Szerintük egy átalgos fekvőbringa óránként 3-8 mérfölddel (vagyis kb. 5-13 km/h-val) gyorsabb egy hagyományos bicikliknél, aminek alapvetően két oka van: a fekvőknek 30%-kal kisebb a légellenállása; valamint az, hogy a 'fotelnek' támászkodva a pedálokra nagyobb tolóerőt lehet kifejteni - akár akkorát, amilyen erejű nyomásnál normál kerón már kiemelkednénk az ülésből. Ezekhez nagyon hasonlóakat írnak itt is. Nem véletlen tehát, hogy szinte az összes emberi erővel hajtott járművel (Human Powered Vehicle, HPV) felállított sebességrekordot rekumbensekkel tartják, a wikipedián is lehet ezekből bőven mazsolázni.
A dolog persze nem fenékig tejfel. Azt rebesgetik, hogy a rekumbensek lassabbak hagyományos társaiknál emelkedőn. Nem tévhit, nem mítosz, ez bizony így igaz. Vagyis részben igaz. Legtöbbünknek (ha nem mindannyiunknak) az a tapasztalata, hogy lassabb a fekvőjével az emelkedőkön, mint mondjuk lenne egy országúti bringával. Sok mindennel lehet takarózni, amik ráadásul tényleges okok, mint pl.:
- azonos árú országúti- és fekvőbiciklik ma még nagyon nem azonos árkategóriában vannak. Adott pénzből csak jóval gyengébb minőségű és nehezebb fekvőbiciklit lehet venni vagy építeni, mint versenybringát. Ha ezeket a plusz kilókat fel akarjuk cipelni a hegyre, ahhoz több energia kell. Ha meg több szuflánk nincs, hát bizony kénytelenek vagyunk lassabban menni.
- aki olvassa ezt a blogot, valószínűleg pici kora óta biciklizik, de fekvőn csak néhány éve, esetleg csak néhány alkalommal ült. Nem árulok el nagy titkot azzal, ha megsúgom, hogy más a testhelyzet a fekvőkön, mint egy hagyományos kerón. Ebből adódik a légellenállási nyereség, viszont ebből fakad az is, hogy a tekeréshez itt más izmokat használunk, vagyis sok idő és kilométer kellahhoz, hogy ezekből is olyan szép dagadók legyenek, mint a 20/30/40/... éve használt bringás combok és vádlik...
- és van még egy hátrány, ami csak emelkedőn hátrány. A fekvőbringás testhelyzete majdnem teljesen fix, nem sokat lehet rajta variálni. Ez az esetek döntő részében nem gond, hiszen miért is akarna az ember egy kényelmes testhelyzetből másikra váltani? De a fránya emelkedőkön viszont irigykedünk a nyeregből kiálló bringásokra. Fekvőn nem marad más, mint visszaváltani, és pörgetni izomból. Viszont (nekem legalábbis) ez fárasztóbb, mint a nyeregből kiállva felmenni. A történethez persze hozzá tartozik, hogy a lejtőn utána könnyűszerrel visszanyerhető a lemaradás :)
Szóval nagyjából ezek miatt vagyunk lassabbak fekvővel fölfelé. A helyzet egyébként nagyon sokat javul a "rekus izmok" fejlődésével, a bicikli súlya viszont csak a pénztárca vastagságával csökkenthető. Ez van.
Sík terepen tehát folyamatosan, emelkedőkkel tarkított terepen pedig az átlagot tekintve lehet haladósabban közlekedni rekumbenssel. Szóval gyorsabbak a fotelbringák. Jó, jó, de pontosan mennyivel? És pontosan mihez képest annyival? Mennyit is számít az a légellenálláskülönség? A HPV.on.ca Recumbent Bicycles oldalán kicsivel részletesebb leírást kapunk a miértekről. Kiderül, hogy 25 km/h fölött az energiánk 90%-át a légellenállás leküzdésére fordítjuk, a csapágyak, lánc és mindenféle mozgó alkatrész összellenállása csak 10%-ot jelent. A gyors biciklihez a legfontosabb: csökkenteni a légellenállást, amire a legegyszerűbb megoldás a frontfelület redukálása.
 |  |
| hagyományos bicikli, görnyedős testhelyzet | fekvőbicikli, 30%-kal kisebb frontfelület |
A kisebb frontfelület egyébként jól látszik ezen a képen is, ami a Pelso rajtán készült Papáról és rólam:
Bár a számok meggyőzőek, mégsem gondolom, hogy a mindennapi hobbibicklistának a sebességnyereség a legfőbb szempont, amikor a fekvőbringa mellett teszi le a voksát. Náhány technokrata biztosan elismerően bólogat, ha azt mondod neki "nyolcésfél százalékkal gyorsabb vagyok mióta fekvőzöm". Van a fekvőbicikliknek egy sokkal nagyobb előnye, a kényelem. A kényeztető, heverő testtartás mellett hosszútávon - és hosszú idő után - sem fájdul meg az ember feneke, háta és nyaka. Nem lefelé nézünk hanem előre, így biztonságosabban lehet látni a forgalmat és jobban lehet élvezni a kilátást is. Háromkerekűn pedig még az egyensúlyozásra fordított energia is megspórolható, ami még jobban növeli a fekvőbiciklista hanyag szabadságérzését.
És még sorolhatnám. Szóval fekvőbiciklizni jó, na :)
Utolsó kommentek