Rekumbens - CsináldMagam

Na, végre egy kis tech :) Más informatikusok nálam jóval nagyobban játszanak. Mondjuk azért elgondolkodnék, hogy elcserélném-e a műhelyemet a laborjukra, ahol kinyomtatták a bringát.

Ambringa blogról.

Bizony, bizony: donor bicikli beszerzése = új projekt. Valami nagyon új! De ennél többet nem is árulok most el, nézegessétek, ízlelgessétek milyen is egy összecsukható 2x20-as (amúgy borzasztóan kényelmetlen) kempingbicigli... Lesz nemulass, annyit ígérhetek! :)

Majdnem elfelejtettem: a beszerzés helye Csepelen egy bringabolt (vagy inkább bontó) a Kossuth Lajos u. 48-50 alatt. Ha valaki olcsó, rossz állapotú de még műkőképes (donor)biciklit szeretne venni, érdemes ide ellátogatnia!

Egy virtuális kísérletnek vetettem magam alá, vagy egy kísérlet virtuális eredményét szeretném most megosztani veletek, vagy egy normál kísérlet kutya közönséges eredményét fogom leírni ami egyszerűen csak dematerializált eszközök bevonásával történt? (Vagy csak megártott a munka?...) Na lényegalényeg, recúgbens kormánypróba második felvonás volt:

Legutóbb ugye írtam, hogy a 44 centire összehúzott kormány bevált, szóval elballagtam a ZöldPontba beszerezni egy outi kormányt. Nem találtunk olyan koskormányt, ami megnyerte volna a tetszésemet, ellenben találtunk egy szép ívben hajlított pille könnyű (280 g-os) városi kormányt, amit el is hoztam izibe'. Instant próbaút, első körben feldobtam felső kormánynak, próbáljak egyszer ilyet is a bringán. Néztem mókuskormány pozícióban meg nyújtott kezesben is. Hát mit mondjak, megyeget, megy vele a gép, de valahogy a kontrollálhatóság nem az igazi...

Itt a többi kép is, amikből kiderül pl., hogy ez is egy lehetőség a felső kormány elhelyezésére: ;)

Volt kis családi kiruccanás a múlt héten. Nem biciklitúra stílusban, hanem pihenős-láblógatós stílusban, biciklizéssel egybekötve. Levonatoztunk Pécsre, átvágtuk magunkat a Mecseken a tavaly átadott új bringaúton Orfűre - itt volt a táborhely. Jártunk Abaligeten, megnéztük a környék nevezetességeit és geoládáit, aztán áttekertünk Balatonszárszóra, és újabb láblógatást követően átgurultunk Siófokra a Balaton mellett, ahonnan vonat vissza Bp-re.

A riogató hírekkel ellentétben (jelen helyzet szerint legalábbis) a Pécs-Orfű bringaút tökéletes állapotban van, óriási élmény végigtekerni rajta. Gyönyörű helyeken visz a Mecseken át, és emellett változtatos is: váratlan rövid kaptatók (ahol a csomaggal megpakolt elsőkerekes recúgbensnek már kipörgött az első kereke, holott Papánál már levizsgáztam mászásból Gödöllőn...), hosszú 10%-os "szerpentines" emelkedők, és 10%-os ereszkedők jönnek egymás után megtűzdelve olyan éles hajtűkanyarokkal, amiket épphogy be tudok venni. Szóval a bringásokat kiválóan elszórakoztatja ez a bő 15km-es szakasz, aztán egyszer csak megjelennek a hegyoldalban a házak és már Orfűn is találja magát a gyanútlan utazó.

Orfűről és környékéről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, nagyon szépen rendben van a környék, látszik, hogy csurrant-cseppent a tavalyi Pécsi (Európa kulturális fővárosa) pénzekből az itteni tavak környékére is. Ápolt közterületek, ízléses (magán)porták, igényesen felújított és rendben tartott múzeumok. A tó közvetlen környezete is nagyon kellemes, majdnem körbejárható (de legalábbis körbegurulható...) a parti sétányon, ami nincsen agyonpakolva korlátokkal, amitől sokkal természetesebbnek hat a kiépített környezet. De ami ezeknél is nagyobb élmény volt: csupa-csupa kedves, barátságos, közvetlen emberrel találkoztunk, ami nekem (főleg az egész évi személytelen bp-i tapasztalatok után) óriási élmény volt.

Az Orfű-Szárszó szakasz is nagyon kellemes volt, az útvonalat úgy állítottam össze, hogy a lehető legkevesebbet kelljen fő- és nagyforgalmű úton menni, így egy dombokkal sűrűn (mondhatni végig) tűzdelt 110km-es táv lett a vége, a GPS logok szerint összesen 633m emelkedéssel. Pilóták és vasak jól teljesítettek - utóbbi esetében természetesen elsősorban nem a fantasztikus Merida Urban kerékpárra vagyok büszke, hanem a recúgbensre.

Nagyon jól tudtam vele mászni, az ereszkedéseknél pedig rendszeresen átléptem a 60km-es óránkénti sebességet, egyszer a 70km/h-t is, szóval a menetstabilitással nagyobb sebességeknél sincs gond! A meredekebb kaptatókon jó hasznát vettem a duAlfine 150%-os szorzójának, nekem továbbra is nagyon jól beválik ez a megoldás! A szorzó szükségessége megkérdőjelezhetetlen, a 8-as Alfine egymaga a 306%-os áttételi tartományával nem lenne elég az emelkedőkre. (Emlékeztetőül, hogyan is született a duAlfine? Kiindulásként van egy agyváltónk és igényünk egy szorzóváltóra. Ugyebár kell hozzá egy láncfeszítő (a függőleges villapaucs miatt), szóval adja magát egy hátsó váltó használata erre a célra. Ha már ezt úgyis cipeljük magunkkal, minek bajlódjunk egy első átdobóval, ha a szorzót meg lehet oldani hátul is? Nem kell hozzá mást tenni, mint az eredeti Alfi fogaskerék mellé felcsavarozni egy nagyobbat. Ezzel elkészült a duAlfine, és máris lehet használni a hátsó váltót a két fokozat közötti "kapcsolásra".) Na ennyi talán elég is lesz a recúgbens dícsérgetéséből :)

Egy dolgot újítottam erre az útra: a kormány markolatait közelebb húztam egymáshoz, mégpedig úgy, hogy a markolatok hossztengelye közötti távolság 44cm legyen. Miért is annyi? Mert ez a mérete a (legszélesebb) szabvány országúti koskormányoknak. Ez a 44-es markolattávolság 6-7 centivel szűkebb a korábbinál, nem sok szabad helyet hagy a fenekem mellett, ezért is volt kérdéses, hogy működhet-e a dolog. De szerencsére kiderült, hogy működhet, sőt nagyon is jól működik! És nem csak, hogy elviselhető, hanem kifejezetten kellemes ez a szűkebb kormányfogás, úgyhogy hamarosan cserélek országúti kormányra, amitől elsősorban egy kis esztétikai javulást, másodsorban pedig minimális súlycsökkenést várok.  

Képgaléria itt, a Szárszó-Orfű szakasz útvonala és GPS logja pedig itt érhető el.

Idén nem (sőt, idén sem...) sokat koptattam az utakat, pedig nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a biciklis szezonba. Egyetlen mentséget tudok felhozni:

Na nem a szivárvány a hibás, hanem hordozó-rakéta, amin ülök a kép készítésekor. 5 év után ugyanis újra előkerült a garázsból a nagyvas, a VF.

A faülés ugye már régi történet. Egy ideig volt az Alphán, de aztán amikor az eladására került a sor, inkább megtartottam. Egy ideig csak a port fogta, aztán a Pyciklire költözött. Szeretjük (mármnint a faülést), mert könnyű, kényelmes és jól szellőzik, de nem szeretjük, mert nem áll ellen az időjárás viszontagságainak - legalábbis ápolás nélkül. Nem egy bonyolult dolog lekezelni, de én mégis jó sokáig húztam-halasztottam. De aztán a nyáron elkészült, most meg is osztom veletek.

A fórumon kértem javaslatokat anno, kaptam is a következőket:

Tibor-S-Trike javaslata:

A lakk alá javasolnék neked egy félolajos beeresztést. A félolaj 50%-ban hígított lenolajkence, ilyen néven is forgalmazzák békebeli háztartási, festék boltokban. Jobban, mélyebbre bejut a fába mint a sűrű lenolaj, a hígító elpárolog. Tömíti a fa pórusait. Felkenés után pár nappal ismételheted a beeresztést, vagy lakkozhatod.

A szóróflakonos keréktárcsa lakk kemény felületet ad, és jól is néz ki.

RekuPapa kommentje:

Rácsot spray-vel lakkozni elég pazarló dolog. Vízbázisú, selyemfényű parkettalakk, olcsó ecset az én javaslatom. Az ecset vízben ki is mosható. Ma már nagyon jók a festékek, lakkok. Ecsettel is nagyon szép felületet lehet festeni. Nagy, egybefüggő felületen persze a fújt festés szebb.

Végül kihagytam a félolajos beeresztést. Kapott 2 réteg mahagóni pácot, aztán néhány réteg kültéri csónaklakkot. A végeredmény - szerintem - szép, de ami még fontosabb: időjárásállónak bizonyul.

Emlékeztek még Piho legutóbbi fekvőjére? Most, 2 évvel később sikerült eljutnia odáig, hogy kettőről másfélre csökkentette az egy főre eső kerékszámot, ugyanis épített egy tandem trájkot, ilyen szépet:

Azt írja, hogy

Az alap 50x50x2 zártszelvényből készült. De felhasználásra került még 40x40x2, 25x25x2, 15x15x2 anyagok. Co hegesztővel hegesztettem amivel karácsonyra leptem meg magam. Előtte soha sem hegesztettem még, ergo ezen a munkadarabon tanultam meg a hegesztés alapjait. Kicsit féltem is az út során, hogy kibír e bennünket :-))
A terveket illetve a fotódokumentációt a www.atomiczombie.com oldalról vettem (8$), azonban a hajtást alaposan megbabráltam és modósítottam sőt a hátsó kereket is 20"-ról 26"-ra növeltem.
A kerekeket saját magam fűztem Az első agyak BTS 20mm átütő tengelyesek Sun RhinoLite szegecselt felni DT küllőkkel Access disc 160-as tárcsafékkel. A hátsó Jotech alu agy szintén Sun RhinoLite szegecselt felni DT küllők, Access disc 160-as tárcsafékkel. A meghajtás Shimano FC-M311-L Z=22-32-43 a hátsó racsnik MF TZ-7, váltók szintén Shimano, láncok KMC, gumik Rubena.
Az gép önsúlya 48 kg az úton a teljes csomagokkal utánfutóstul a számított súlyunk 260kg környékén volt. Sík terepen a tartós guruló tempónk 20 km/h a 13 nap alatt a legrövidebb napi táv 21 km a leghosszabb 67km-re sikeredett az 511 km alatt. 

Szép munka, gratulálok! Nekem különösen tetszik a láncvezetés - egyszerűségében már-már vetekszik egy háromárbocos hajó kötélzetével... ;) Ha Győrben járok, én is megtapsom a jószágot!

Vannak még képek a masináról ebben a galériában.

Hát ide meg hogy kerültünk fel? Tökjó!

A statisztikákat elnézve ezzel a hírrel ünnepeljük a százezredik oldalletöltést is. Ahhoz képest, hogy milyen egy rétegblog ez, na meg a terjesztéssel sem foglalkozom abszolút, egész jó!

Köszönet a kitartó közönségnek, emelem poharam...

Megvolt a hétvégén a tervezett Tisza-tó túra. Négyen voltunk, Isu, Python, Beni és jómagam, kivéve az első néhány kilométeren, ahol oldalkocsis is csatlakozott hozzánk új szééééleskormányos lowracerével.

A kistarcsai találka után nekiindultunk Gödöllőnek, aztán jött a valkói emelkedő, amit a kezdeti lelkesedésünknek köszönhetően habkönnyen abszolváltunk (vagy mi). A lendületünk egészen a zsámboki kocsmáig tartott. Tovább Jászfényszaru felé, mentünk a 32-esen és a 31-esen egészen Hevesig, ahol elfordultunk a tó felé. Az utolsó kilométereken jól megszenvedtünk a szembeszéllel, de minden bánatunkat elfeledtük, amint rátértünk a tó körüli töltésre, a bringaútra. Jó minőségű aszfalt, gyönyörű környezet, Poroszlónál mégis úgy döntöttünk, hogy elég lesz mára ez a 170-180 km, úgyhogy átmentünk a hídon Tiszafüredre, ahol tábort is vertünk a kempingben. A napi teljesítmény (nálam legalábbis) 179 km.

Aludtunk - volna- egy nagyot - ha Python 6:32-kor nem kezdi el ágakkal dobálni a sátrakat :). 8:00-kor kényelembe helyezkedtünk a biciklin, és nekiindultunk reggelit keresni Tiszaszőlősön. Fényképezkedtünk is, meg fürödtünk is, meg próbáltuk elcsábítani a jónépet a fekvőzésre, aztán hátat fordítottunk a Tisza-tónak és nekiindultunk haza. Legközelebb már odafelé sem hagyjuk ki a Jászjákóhalmán a Póni Büfét, ahol a tulaj megvendégelt mindket egy kör fröccsre üzemanyagra. Elcsorogtunk Zsámbokig, ahol Isu javaslatára Isaszeg felé vettük az irányt, hogy kikerüljük az emelkedőket. Vagy csak azt mondta, hogy a valkói emelkedőt kerüljük ki? Fene se emlékszik már, minden esetre innentől jött a fekete leves. Föl-le, föl-le, egy fél óra után már állatira fájt a combom. Fogalmam sem volt, hogy hány emelkedő van még hátra, úgyhogy úgy döntöttem, hogy mindegyiknek úgy megyek neki, mintha az utolsó lenne: nyomom neki, nem sokat törődve a tartalékolással. Aztán az tűnt fel, hogy nem csak hogy jobban érzem magam (mert hogy felgyorsultam), hanem a combom is kevésbé fáj... Ez tényleg fejben dől el... Viszont a Nagytarcsai emelkedő már nem, az egy merénylet! Az egy 7 köldökmilliméteres emelkedő! (def. köldökmilliméter: az emelkedő tetejéig a pilóta köldökében összegyűlt izzadtság mélysége). Na de ezt is túléltük, végül este 20:30 körül sikerült hazaérni, magam mögött hagyva újabb 181 km-t. A recúgbens órája közben átfordult a 2000 km-en, én pedig egy fantasztikus hétvége élményével lettem gazdagabb, amiért a srácoknak is köszi!

A képtárban nézegethetiek a képeinket (Beni és én fotózgattunk), itt pedig megtaláljátok az útvonalat - ugyanis most először vetettem be az új kínai GPS loggeremet, ami 16 órán keresztül bírta egy szusszal (ezt csak azért írom, mert a gyári adat szerint 18-at kellene bírnia, ehhez képest a 16 csak bő 10% csalás, teljesen elégedett vagyok!)

Update: már az után-utánfutó is elkészült :)