Rekumbens - CsináldMagam

A múlt hétvégi útvonalat jártuk újra. Útvonal ötös, agyváltó hatos! :) Lehet, hogy nem is kell hozzá szorzó?... Erről még majd később.

2008 májusában írtam az első bejegyzést ebben a blogban. Az első 10.000 oldalletöltésre nem egész egy évet kellett várni, a következő negyvenezerre pedig már már alig több, mint egyetlen évet, hiszen közületek valaki a mai napon átpördíti a számlálót a félszázezren! Örülök, hogy ilyen sokan érdeklődtök a fekvőbicikiépítés iránt, és nyomon követitek a próbálkozásaimat! Jóval tucat fölött jár már azoknak a száma, akik felvették velem a kapcsolatot, néhányukkal személyesen is találkoztam, az utóbbi időben pedig többen is ihletet kaptak az épített masináimból, és belefogtak a sajátkező megvalósításba! Nekik (és minden más sufniépítőnek, vagyis "ipari hulladék" gyártónak) hajrá! Ha valaki mm-re pontos, kipróbált terveket keres, bátran használjhatja az általam készített Sketchup rajzokat, ezek egytől egyik megtalálhatók a 3dWarehouse gyűjteményemben. A blogban publikált képen kívül pedig még jónéhányat találtok a képtáramban. Továbbra is nagyon örülök a kommenteknek, örömmel segítek bárkinek - ha tudok olyan infóval, ami esetleg a blogból ezeddig kimaradt, és szívesen megnézem a saját építésű vasszamarak képeit is!

Statisztika nagyon röviden: összehasonlítva a bő egy évvel ezelőtti állapottal - amikor ez a CsináldMagam recóépítőblog elérte a napi 10.000 page impressiont, a napi átlagos oldalletöltés az akkori 70 körüliről 110 köré emelkedett, jobb napokon viszont a korábbi 170-es maximumok helyett a 350-et is meghaladja. A napi látogatószám csak kicsit emelkedett, úgy néz ki a blog olvasótábora nem nőtt jelentősen, de többet kattintotok az oldalon. Nem csoda, hiszen a bejegyzések száma rohamosan nő, reményeim szerint egyre több hasznos - és méghasznosabb ;) - információt találtok az archív oldalakon.

Készültem egy meglepetéssel is, ezt a gyönyörűséget nézzétek:

Tegnap késő este beépítettem, pár km-t már mentem is vele. Mit mondjak? Egy álom!

Tegnap végre összejött az első rendes kör a Recúgbenssel! Délnek le az M0-ás hídig, át a Csepel-szigetre, és ott vissza, ez pont 30 km - pont 2 óra alatt. A 15-ös átlag egyelőre teljesen kellemes, a maximális sebességem 27 km/h volt (vízszintesen tekerve), de többre nem is vágytam... mivel a biztonságérzetem még mindig meg sem közelíti a megszokottat - mármint azt, amit az Alphán érzek - viszont egyértelműen javul! Szóval néhányatoknak, akik jeleztétek, hogy szeretnétek megépíteni a Recúgbenseiteket, üzenem, hogy nem veszett fejsze nyele - érdemes belevágni, jól működik, de számítsatok rá, hogy energiát követel megtanulni használni.

A kör vége felé amúgy ért egy apró meglepetés: a MÜPA parkolóbejárata felől érkeztünk, és kellett volna felkanyarodni a Lágymányosi hídra, a bringaútra - jó szűk, meredek kanyar. Belementem, de jöttek szembe, így megálltam inkább, aztán megpróbáltam elindulni a meredeken. Hát nem kiforgott alattam a kerék? Pedig 1.75-ös gumi van rajta, tapad rendesen... 

Ez a 30 km-es kör amúgy az eddigi futásteljesítmény kétésféleszerezését jelenti, így immár összesen 50 km-t futott az új vas :) Most is velem tartott az Alpha nejem irányításával, ők is jól vizsgáztak. A múltkori videóhoz képest megspékeltük egy szivaccsal a faülést, ez jelentősen megnövelte az elégedettségi faktort :)

Az úton a legstresszesebb rész amúgy a csepeli bevezető (Szabadkikötő út) volt. Jobb oldalon a "járdán" mentünk, ami jó keskeny... Rendesen kellett koncentrálni! De a végén a vízművek segített feloldani a feszültséget: itt a locsolási szezon!

Tegnap volt az Alpha első próbája. Legalábbis bizonyos szempontokból első:

• tegnap debütált a faülés az Alphán
• tegnap debütált nejem a faülésen
• tegnap debütált nejem az Alphán

Majdnem két éve, hogy legutóbb fekvőn ült, tavaly csak-csak nem sikerült rávenni az Alpha kipróbálására. Igaza volt! Megérte ellenállnia azon a kedves, de csökönyös női módon, hiszen most egy sokkal "készebb" géppel mehetett, mint tavaly nyáron tehette volna. A kezdeti nehézségek az 5. méteren már megszűntek, utána csak úgy szelte a XI. kerület utcáit a kétszemélyes családi fekvőkonvojunk, az Alpha és a reCÚGbens. 

Kb. 1 km után már én voltam az instabilabb... a reCÚGbensben még mindig nincs összesen 20km sem... A próbakör végén megpihentük az Öbölben. Gondoltam egyet, és (bár egyenesen menni még mindig nem tudok rendesen) bevállaltam a lépcsőzést a lengőorrúval. Hát...

Minden esetre vázmerevség tesztenek jó volt, szépen vizsgázott a gép! A pilóta remélhetőleg fejlődőképes ;)

(bocs a szar minőségű vidért, majd a jövő hét elején lesz belőle szebb)

Gábor (és a többiek, akiknek annyira megtetszett, hogy már el is kezdték építeni ezt a szörnyet)!

Ha valaki kiváncsi volt rá, eddig is könnyen megtalálhatta a 3D terveket, hiszen a kedetektől fogva publikusak a 3D Warehouse-ban.

A laptopot viszont nem szívesen viszem le a pincébe, úgyhogy ilyesmiket csináltam az építéshez: 

A vízszintes sík a sablon alsó, illetve fölső széléhez igazítva. Sok más hasznos kép is van még a képtárban!

Most már bátran kijelenthetem: sikerült! Az aggodalmam a múlté. Mert, hogy volt belőle rendesen, mivel valamiért ilyen konstrukcióval eddig még senki sem állt elő Kishazánkban: lapos, 50 fokos homlokcső, pozitív utánfutás, lengőorrú (FWDMBB) kialakítás és alsó kormány. Ejjjjj, nincs mit aggódni, ez a jó bicikli! Ti jártok tévúton ;)

Ennyire azért nem volt egyértelmű a boldogság az első pillanattól kezdve. Péntek éjszaka lett menetképes, mondhatnám forgalomérett a masina, és ekkorra készültem el az új faüléséssel is. Ez a kettő kiváló párosítás: egyik sem túl élvezetes a másik nélkül - ugyanis az Optima ülés nem volt épp nálam. Gyors próba: el tudok még indulni a masinával? Hát... nem tudok... Több sem kellett, nekivágtam hazafelé... Az út elsó 1.5 km-e viszonylag meredek lejtő. Tudtam, ha egyszer legurulok, visszatekerni úgysem akarok majd, és az aljától kénytelen leszek megszelidíteni a vasszamarat. Így is tettem, elindultam (fejlámpával felszerelkezve) a kivilágítatlan Hűvösvölgyi út melletti bicikliúton. Hát mit mondjak: szar volt. Bizonytalan kormányzás, állandóan kibicsaklani akaró eleje, és ami a legrosszabb, a sötétben nem vettem észre a legtöbb kátyút és gyökérhuplit, a János kórháznál majdnem bicskáztam is egyet, mert kanyarodás közben kaptam magam alá egy jó nagyot az utóbbiból... Egy szó járt a fejemben: kínszenvedés. A 10 km-es út végére azért javult kicsit a dolog. Jó azért nem lett, úgyhogy azon morfondíroztam, hogy mennyivel is lett jobb? Ez már csak a kín vagy csak a szenvedés? Nem jöttem rá, hazaértem.

Aztán másnap beállítottam jól a kormányt, beállítottam a váltót, hogy ne kattogjon és ugráljon folyamatosan, átraktam az Optima ülést ami végre jó helyen támasztotta a derekamat és a vállamat, és így indultam neki egy apró körnek. Ja, és ellentétben a péntek éjszakával kipihent voltam, és az idő is gyönyörű, szikrázó napsütés, világos! Szinte magam sem értettem: egy gond nélkül, habkönnyen irányítható biciklin találtam magam! Óriási élmény volt, egyszer sem akart bebicsaklani az eleje, nem voltak necces szituációk, helyette könnyű indulás, biztos ívek a szűk és a hosszú kanyarokban egyaránt, még egyenesen is tudtam menni! :) Úgyhogy bevállaltam az első szereplést is:

Azt hiszem a videó magáért beszél! Tényleg ennyire könnyed vele a kanyargás!

Felmerülhet a kérdés: miért kellett ilyen biciklit építenem? Miért pont ilyet kellett? Ott vannak Lompi jól bevált masinái, de az nekem nem volt jó. Inkább hónapokig tervezgettem, aztán megcsináltam a magamét. Van sok oka, de ha már Piko ilyen szépen összefoglalta, én nem is fárasztom magam a magyarázkodással:

• 2x26-os kerékképlet rövid lábakhoz. Alacsony üléspozíció, még alacsonyabban elhelyezett homlokcsővel.
• a konkstrukcióból adódó nagy szabad tér. Gyakorlatilag az ülés magasságában a hajtóműig szabad a tér.
• Volt még egy (eltitkolt) ok. Ilyet még nem csinált senki! Gratula, jó lett a gép!

p.s.: Adósotok voltam a múltkori postból még két képpel. Pótoltam, beraktam a helyére egyet az üléstartó pálcáról, egyet pedig az átfaragott homlokcsőtartó konzolról.

Elkészült, szép, könnyű. Egy 10km-es próbautat kibírt, kényelmesnek tűnik. Hogy tényleg jó-e? Majd kiderül!

Mindenkit bíztatok, hogy csináljon magának ilyen ülést! Én ezeket a terveket használtam a forma kivágásához. Ez szerintem kb. egy S-es Optima ülés méreteinek felel meg, akinek nagyobb kell, nagyítson bátran az ábrán nyomtatás előtt! Ha valaki pedig minden apró részletet tudni szeretne erről az ülésről, netán a feltaláló instrukcióit is szívesen olvasná, nézze meg ezt a bejegyzést! Hajrá!

Május utolsó péntekén sikerült összehegeszteni a teljes vázat. A vázgerincre csak az üléstámasztó konzolja és egy lezáróelem került, az izgalmasabb feladat az eleje, a lengő rész volt! Ehhez előre összehegesztettem a felső merevítőbölcsőt, először ezt pöttyintettük hozzá a középrészhez - amit közben a sablon szépen a helyén tartott. A felső merevítő 10x1.5-es, a láncvilla pedig végül 13x1.2-es csőből készült. A többi alkatérszől pedig árulkodik a 3d modell.

Szerintem szép lett! Ráadásul nem is túl nehéz, a hátsó rész 2300g, az első rész (csapágyak nélkül) pedig 2280g.

Másnap, szombat délután megpróbáltam eljutni az összerakással addig, hogy alkalmas legyen egy próbaútra. A legalapvetőbb megoldandó probléma a fordulás, amiről a múltkori poszt végén írtam. A végső megoldás végül az eredeti elképzelésem és Piko javaslatának a kombinációja lett: előbbre fúrni a homlokcső lyukait és bereszelni a tartó U profil alját, hogy elférjenek a villavállak. (Erről egyelőre nincs kép, majd később rakok.)

Aztán beütöttem a helyükre a csapágyakat, de sok más apróság is hiányzott még, pl. az üléstámasztó pálca. Ez végül nem Nordic Walking botból, de nem is a jó kis alucsöveimből készült, hanem egy járóbotból, egy teljesen hagyományos gyógyászati segédeszköz botból. A végeibe esztergáltunk danamidból egy-egy dugót, így már nyugodt szívvel össze lehet szorítani az amúgy roppanós alucsövet.

Ülés ezennel stabilan (de nem véglegesen) a helyén, raktam gyorsan első féket, egy hátsó váltót meg egy régi használt láncot. Hm mondom, ismerős ez a gép, ezt láttam már valahol! Hát a tervezőasztalon! Hasonlít az előzetes elképzelésekre!

A tervekhez képest egyelőre ballonosabb gumik vannak rajta és az ülés is magasabban van néhány centivel, mivel még nem a végleges helyén, hanem egy bilinccsel van felfogatva.

Próba. Végre! Amikor először a saját lábára állt a paripa, rögtön elbillent az eleje, de nem amolyan tingli-tangli billenéssel, hanem azzal a húzósabb, nehéz fajtával. Az a fránya flop! Na gondoltam, RekuPapa megmondta :) Aztán kiderült, hogy ha ráülök és megfogom a kormányt, már nem billen el az első traktus - ki gondolta volna, ugye? ;) Jó lesz ez! Bármennyire is bennem volt még a legutóbbi lengőorrúzás, nem tudtam rögtön elindulni. Ezt viszont nem a lapos homlokszög, hanem a kormány számlájára írom: a stucnihoz még nem készült el a beilag, ezért nem tudtam rendesen megszorítani, így könnyen elfordult a kormány: gyakorlatilag nem lehetett vele ellentartani. Amit egyébként sem egyszerű az alsó kormánnyal... Márpedig ellentartás nélkül Piko masinájával sem tudtam elindulni, szóval.... no problem, nagylevegő. Try again. Pár perc próbálkozás után sikerült megtenni az első métereket, és innentől kezdve már szinte ment megától! Már majdnem teljesen sötét volt, amikor kimerészkedtem egy rövid körre az utcánkba. Indulás enyhe emelkedőn, aztán tovább vízszintesen. Óvatosan, de megállás nélkül tudtam kacsázni 10km/h körüli tempóban, aztán 6-700m után úgy döntöttem, eljött a megfordulás pillanata. Legnagyobb meglepetésemre ez is sikerült lábletétel nélkül! Nem ez lett életem eddigi legszűkebb fordulóköre (a maga 5-6 méteres átmérőjével), de a sikertől így is megjött kicsit az önbizalmam! Visszafelé már mertem valamivel gyorsabban, talán 20 km/órás tempóval tekerni. A kör végén felhajtás a járdára, lelépcsőzni a bejárati kapu után és le a meredek kocsibeállón. Simán!

Eddig jutottam. Ahhoz képest, hogy az első percekben teljesen reménytelennek tűnt az indulás, nagyon bíztató! Gyorsan rá kellett jönnöm (és ebben sokat segített a könnyen elforduló kormány is...), hogy ennek a lapos homlokszügő lengőorrú reCÚGbensnek a kormányzása alapvetően nem kézzel, hanem lábbal történik. Kézzel apró rásegítésekkel, korrekciókkal lehet csak kicsit beleszólni a vezetésbe, de "láb nélkül" teljesen reménytelen. 

Remélhetőleg ma sikerül befejeznem a faülést és felraknom a bringára a hiányzó fontos szerelékeket, és akkor el tudom hozni a műhelyből. Szerencsés esetben vasárnap összejön majd egy első rendes próbakör is - Szentendre, vagy Csepel-sziget, vagy valami hasonló. Ha az új faülés boldog gazdája (nejem) vállalja a megpróbáltatásokat, akkor a történelemben először két motyooBent  -a reCÚGbens és az Alpha- egyszerre fog hasítani a környék bringaútjain. De jó lenne!

A totalcar-on láttam ezt a "Porschét". Nem más ez, mint egy 4 kerekű fekvő tandem! Állati jó! Nézzétek, hogy suhan végig a versenypályán! :)

Újabb lengőorrút, akarom mondani elefántot - vagy elephunt vagy ki tudja épp hogyan kell ezt írni az illetékesek szerint - szelidítettem tegnap. A legnagyobb meglepetés, hogy olyan szelíd volt, hogy szinte nem is volt vele dolgom.

Pikoval találka a Margit-szigeten, gyorsan átszabtuk egymásra a bringákat, aztán egy pár száz méteres biztonsági próba után nekivágtunk. Irány Szentendre. Én a legújabb full telós lomPIko masinával, Piko pedig az én Alphámmal. Nyomás fel az Árpád hídra! Első akadály: padka. Rámegyek. Gyönyörűen veszi a gép! Aztán látom, Piko leszáll a Magnumról a felhajtóalagút első kanyarában, ez lenne a második akadály? Ááááá... több sem kellett: megpróbálom! Magam is meglepődtem, hogy gond nélkül fel tudtam magam küzdeni a meredek emelekedőn a szűk kanyarokban! Sokkal inkább a hídon volt stresszes egyenesben tartani, elférni a széles kormánnyal a szembejövők és a vaskorlát között, de itt sem volt gond. És utána sem. Hajtási "lengőorr" reakciót gyakorlatilag egyáltalán nem éreztem, a full teló meg állati kellemes, szinte álomba ringatja az embert - ebben mondjuk a nyaktámasz is segít... Szép munka lomPIko!

Az időjárás már cseppet sem volt hozzánk ilyen kegyes. Szép lassan elkezdett borulni befele, meg egyre hűvösebb is lett, úgyhogy rövidítettünk: Levi kedvenc helyén, az Ebihalban szusszantunk egy pohárkányit, aztán visszaindulás. Dörgés, villámlás a távolból, aztán csak-csak eleredt. Kicsit. Piko rövidített, úgyhogy az északi vasúti összekötőnél el is váltak útjaink, rögtön utána az eső ráerősített. Nagyon. Gyorsan bekanyarodtam az óbudai Auchanhoz, kibekkeltem az rosszidőt egy pizzástekercs-kakaóscsiga-kaukázusi kefir kombóval, és már indulhattam is haza.

Mindezzel együtt jó kör volt!